Az utóbbi időben az sfblogs-on blogolok, de most szeretnék egy
kicsit újra itt is. Azért tértem át az említett portálra, mert ott
hasonszőrűekkel tudok kommunikálni és szinte minden aznapi
bejegyzést el tudok olvasni, mert jóval kisebb a közösség. Viszont
vannak olyan dolgok, melyek talán másokat is érdekelhetnek, sőt,
talán pont a kívülállóknak szól inkább.
Gyakran írok olvasmányélményeimről, azokról a leginkább SF
regényekről, melyeket olvastam, de ezúttal a Galaktika
magazin februári számáról számolok be. Én mértékadónak tartom a
folyóiratot, a magyar SF-világ fokmérőjének. Mindig örülök, ha
magyar szerzők novelláival találkozom a lapban, de a hazai
SF-olvasók igényességét is tükrözi az, hogy milyen külföldi
szerzőktől közölnek. Pontosabban kölcsönhatásban van a kettő: a
Galaktika egyértelműen mértékadó és ízlésformáló, ugyanakkor
az olvasóközönség befogadóképességét is jelzi az idén 30 éves
folyóirat.
Na ilyen befogadó vagyok én is. A februári számmal kapcsolatban
azért ragadtam tollat, vagyis inkább billentyűzetet, mert az utóbbi
időben ez az a szám, amit még az előtt sikerült végigolvasnom, hogy
az adott hónap véget ért volna. Ráadásul olyan témát is
boncolgatnak az írások, mint a földönkívüli létformák. Mindig is
érdekelt az exobiosz és a hozzá kapcsolódó elméletek, morális
kérdések.
Ajánlónak szánom ezt az írást mindazoknak, akik még nem
olvasták.
Nézzük először a külföldi szerzők novelláit:
S. E. Ward: Ropp!: A földönkívüli élet sok bosszúságot
okozhat, de vannak, akiket pont ezek a furcsa lények érdekelnek. Ha
pedig értelmesek, netalán még egy univerzális fordítógépet is
megtanulnak használni, akár az óriási kék hangyákkal is
kommunikálhatunk. Kulturális különbségeink azonban meghatározók
lehetnek, ezért vigyáznunk kell, mit és hogyan mondunk vagy
teszünk. A főhős eredetileg entomológus volt, de aztán egy
szerencsétlen baleset nyomán esküdt ellensége lett az
űr-rovaroknak, annak ellenére, hogy a pasija lelkes kutatója a
kozmosz ízeltlábúinak. Kalandja a nagy kék hangyákkal sok mindent
megváltoztat, az olvasót pedig nemcsak a jó sztori, hanem az írónő
humora is elbűvöli.
China Miéville: Jack: A fiatal brit író egy Robin
Hood-szerű hőst mutat be egy futurisztikus diktatúrában. Nem akarom
lelőni a poént, úgyhogy nem mondok el többet a novelláról, csak
annyit, hogy nagyon pörgős és a mesélő személye is van olyan
érdekes, mint magáé Jacké. Egyébként egy jövőbeli városban, melyet
regényeinek olvasói már ismerhetnek. A város, mint olyan, annak
felépítése, működése és viszonyai, a szerző bevallása szerint (lásd
az interjút) nagyon izgatja a fantáziáját.
Hal Clement: Többet ésszel: Különös bolygón kényszerül
leszállásra egy űrhajó, melynek legénysége fellázadt a főnöke
ellen. Azonban a bolygó furcsa lényei között menedéket kereső
tudóst éppen e furcsa állatok megfigyelése vezeti rá a
megoldásra.
Mauricio-José Schwarz: A kis háború : A túlnépesedés
problémájára adható egyik válasz talán az, ha a társadalom maga
szelektálja tagjait. A gladiátor-játékokhoz hasonló küzdelem során
folytatott, életre-halálra szóló harc azonban megviseli a
családokat, különösen, mivel gyermekkorban kerül rá sor. Egy ilyen
társadalomban vajon mennyi emberség vagy empátia maradhat az
egyénben?
Mircea Oprita: Virág a kapitánynak: Hazafelé tartó útján
egy régi és alig használt űrállomásra érkezik egy évtizedekkel
ezelőtt útjára indult űrhajós kapitány. Az állomáson dolgozók már
nagyon várják, de igencsak meglepődnek, mikor meglátják a nem
emberi alakban hazatérő űrutazót. Mi történhetett vele? És: vajon
ember-e még?
Larry Niven: Az alakváltó fegyver : A folytatásos
történet első része nagyon felcsigázta a kíváncsiságomat. Egy
űrhajón két ember (férj és feleség) utazik egy őrült
bábossal, azaz egy földönkívüli faj egy képviselőjével. A
nagyon-nagyon régen, az űrben elrejtett sztázisdobozok egyikét
viszik magukkal, melyet azonban nem tudnak kinyitni. Egy másik faj
képviselői, a kzinek azonban csapdába csalják őket. Őket is
a sztázisdoboz érdekli, amit ki is tudnak nyitni. Azonban senki sem
tudja, mi az ördög lehet az a néhány dolog, amit benne találnak.
Remélik, hogy valami szuperfegyver, de nem tudnak vele mit kezdeni.
Érdeklődve várom a folytatást!
A magyar szerzők által írt novellák között is sok jó
olvasnivalót találunk:
Képes Gábor: Fehér majom feketében: Egy fehér szőrű
gorilla képében egy földönkívüli tanulmányozza az emberi fajt. Nagy
csodálója a földi irodalomnak, melyből fordít is, különös
jelrendszert alkalmazva – amire most gondolsz, na annál legalább
tízszer extrémebbre gondolj! - Vagy legjobb, ha elolvasod!
Michael T. Cricket: Csibét a tojásba: Az időutazás az SF
egyik legnépszerűbb témája, azonban olyan paradoxont idéz elő, mely
állandóan újabb és még újabb gondolatkísérletre hívja az embert.
Ebben a jópofa sztoriban a jövőből a múltba való visszatérés hoz
létre egy ívet, melynek persze össze kell zárulnia.
Fedina Lívia: Evolúció : Hogyan alkalmazkodnak a fajok
egy hirtelen környezeti változáshoz? Egy lepkefaj túlélése talán
nem is annyira az evolúción, a természetes kiválasztódáson múlik,
hanem valami máson … (Egyébként Darwin-év van.)
Most pedig nézzük, milyen cikkek jelentek meg a februári
Galaktika hasábjain különféle, SF-hez kapcsolódó témákban!
A hónap témája: Állatok az űrben, Kovács „Tücsi” Mihály
cikke: Hogyan lettek a kutyák az űr meghódításának hősei? Aki
szereti a kutyákat, ne mulassza el ezt a nagyon informatív,
ugyanakkor szívet melengető, kiváló írást Lajkáról és társairól.
(Érzékenyebb olvasók készítsenek ki pár papírzsepit is!) Akit
érdekel a kutyaszkafander és a többi, a kísérlethez tartozó
információ, különösen örömét fogja lelni benne.
Szintén Kovács „Tücsi” Mihály cikkei a Játékhalál és a
Fikció vagy valóság? Előbbi a számítógépes játékok rovására
írt halálesetek és balesetek okait boncolgatja megdöbbentő
példákkal illusztrálva. Sokan vannak a játékok ellen, de vajon
jogos-e érvelésük? A szerző megtörtént esetek alapján keresi a
választ, védelmébe véve a játékokat. Másik cikkében az Indiana
Jones és a kristálykoponya királysága című Spielberg-filmmel és
az akörül kialakult vitával foglalkozik.
A világ végén is túl, Csordás Attila interjúja China
Miéville-lel: A fantasy egyik legjelentősebb megújítójának tartott
szerző vall a Bas-Lag világáról, mindig változó írói stílusáról,
politikai beállítottságáról, és arról, hogy hogyan viseli el az
elődök által „rárakott” nehéz terhet.
A Könyvajánlóban egyébként Csordás Attila bemutatja China
Miéville Perdido pályaudvar, végállomás című regényét. Még
nem olvastam, de előkelő helyen szerepel nálam a feltétlenül
elolvasandó könyvek listáján.
Az SF alapművek könyvajánló rovatban Isaac Asimov Én,
a robot című novelláskötetét mutatja be Lacza Gábor.
Végül néhány technikai újdonsággal is megismerkedhetünk a
Megvalósult sci-fi rovatban:
Pirítós-nyomtató és LG csuklótelefon:
Persze mindenki kedvére válogasson csak a legújabb kütyükből, de
ami engem illet a pirítós nem nagyon izgat. Viszont a csuklótelefon
király lehet: csak beleszólsz az órádba, mint sok filmben láttuk
már, és már jön is a kocsid, vagy vetkőzik a barátnőd … J
Szintetikus üzemanyag: A lassan már nemcsak kísérleti stádiumban
lévő fejlesztés, a földgáz alapú Diesel-üzemanyag talán az
energiatakarékosság és a tisztább környezet felé vezető út egyik
fontos lépcsője lesz.
A borítón egy olasz művész, Francesco Paduano grandiózus
festménye látható, belül pedig az amerikai Jacob Charles Dietz
munkái.
Végül következzék a 2009/02 Galaktika „bizonyítványa”,
pontosabban a novellák értékelése 1-5 skálán. (Larry Niven művét
majd a teljes megjelenés után értékelem.) Természetesen ez csak az
én ízlésemet tükrözi, különben mindenki döntse el maga, hogy
tetszett!
|
S. E. Ward: Ropp!
|
5
|
|
China Miéville: Jack
|
5
|
|
Hal Clement: Többet ésszel
|
4
|
|
Mauricio-José Schwarz: A kis háború
|
4
|
|
Mircea Oprita: Virág a kapitánynak
|
5
|
|
Képes Gábor: Fehér majom feketében
|
4
|
|
Michael T. Cricket: Csibét a tojásba
|
5
|
|
Fedina Lívia: Evolúció
|
3
|
Egyébként Boldog Szülinapot, kedves, harmincéves
Galaktika!
Tovább »
Címkék: exobiológia, galaktika, olvasmány, sf
Azon gondolkodtam tegnap este, nem lenne-e jobb
Magyarországnak ma is egy István király. Egy
erős kezű, határozott uralkodó, aki tudja, mit akar, tudja, hova
megy, és legfőképp, azt is tudja, melyik út visz
oda. Aki, bár keménykezű, egyúttal lelkileg is
felkészült, együtt érez népével. Talán még a
„jobbágy” is biztosabb lehetne abban, hogy nem
veszti el megélhetését, hogy van holnapja, nemcsak
tegnapja. Szép volt a tűzijáték, a
tánc, látványos a parádé. A politikai vezetők és
közjogi méltóságok mind beszéltek a nemzet egységéről, csak azt nem
tudom, a parádézás és a szép szavak jelentenek-e valamit, van-e
valóságos remény a nemzeti egységre.
Van-e a nemzeti jelképeknek üzenete ma is vagy
csak felhasználják őket, csak külsőségnek tekintik
őket? Érdemes elgondolkodni rajta, hogy például
a Szent Korona, mely augusztus 20.-án oly sokszor megjelenik képen,
színdarabban, beszédekben emlegetik, stb., mit is jelent a mai
magyarok számára? Egyáltalán miért tarják oly
nagy becsben? Hiszen lehetne akár egyszerűen
csak egy koronázási ékszer, mint más országok koronái, melyeket
csak simán mutogatnak egy múzeumban? Ez a
korona, miért több a magyaroknak, mint pl. az angoloknak valamelyik
nagy királyuk koronája? Mit jelent az, hogy
Szent István koronája, országa? Eszméket,
elveket, érzelmeket, tetteket?
Vagy a nemzeti egységet jobban kifejezi egy-egy olimpiai érem, mert
ennek mindenki ugyanúgy tud örülni? Vajon a
magyar olimpikonok milyen szerepet kapnak a nemzeti egység
tekintetében?
Erre lennék kíváncsi, magyarok,
írjatok!
Tovább »
Címkék: egység, istván, jelképek, nemzet
Most visszatérek exobiológiai témámhoz.
Tovább »
Címkék: exobiológia, faj, földönkívüli, óceán
Legyen most kettő az egyben! Két olyan
könyv, melyeket nemrég olvastam, de még nem volt időm írni
róluk. Két klasszikus szerző, két földönkívüli
világ, két kiváló regény. Az első
könyvet már nézegettem korábban is, kívülről
persze. Egy elég visszataszító lény van az
elején, meg más, nyálkás lényeknek tűnő alakok.
Gusztustalan kinézetű egy könyv, mondhatom, de talán pont ezért
izgatta a fantáziámat. Nemrég aztán el is
olvastam.
Tovább »
Címkék: földönkívüli, könyv, kövajánló, lem, regény, sci-fi, sf, társadalom, világ, zsoldos
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de a fizika sosem tartozott a
kedvenc tantárgyaim közé. Nem volt vele gondom,
de nem igazán érdekelt. A matek valahogy
közelebb állt hozzám… Azt azonban be
kell vallanom, hogy a hétköznapi élet jelenségeinek fizikája és a
csillagászat mindig is érdekelt, csak az iskolában nem erről volt
szó. Ma is sokszor fordulok a téma értőihez, ha
valamire kíváncsi vagyok. Az utóbbi időben a
tárgy egyik legjobb értőjétől „vettem órákat”,
Arthur C. Clarke-tól.
Tovább »
Címkék: arthurcclarke, fizika, földönkívüli, könyv, regény, sci-fi, sf, világ
Hosszú szünet után újra visszatérek digitális
megfigyelőállásomba. Orvosaink úgy találták, kigyógyultam
abból a sugárbetegségből, amit a 3D és 4D közötti energiacsere
során szenvedtem el. Parkolópályán voltam pár hétig, még
operálni is kellett. Jelenleg is vannak enyhe
energiavesztéses tüneteim, de már gyógyulok, jó úton vagyok,
úgyhogy visszatérhettem a parkolópályáról.
Tovább »
Címkék: betegség, földönkívüli, sci-fi, sf
Arról, hogy miért jó, ha mindig kéznél van egy Kisvakond
DVD. Tegnap enyhén szólva magam
alatt voltam. Semmi sem akart kilendíteni
ebből. Ekkor eszembe jutott, hogy nemrég vettem
egy Kisvakond DVD-t, eredetileg azért, hogy a keresztkölköknek
legyen, mit nézni. Ők még nem látták, én viszont
elővettem, mert még nem láttam mindegyik
történetet. Kisvakond fantasztikus
kalandokba keveredik a városban, mint filmcsillag,
stb. És Kisvakond reményt
ad. A végén már nevetni is
tudok. Kisvakond a
terapeutám.
Egyszerű az üzenete, egyszerű az
élete. Egyszerű, csak a lényeget kell
meglátni. És üzeni, hogy higgy a
reményben! Ha elkámpicsorodik, mert kikészül a
filmsztárságtól, vagy mert büdös a nagyváros, mindig van visszaút a
rétre, nyusziékhoz. Ott mindig van szamóca,
amiből a sünivel jól be lehet zabálni és egérke is mindig talál
valamit, amiből jó móka
kerekedhet. Kisvakond a remény
szimbóluma. Hogy mindig van hová visszatérni,
ott a rét, a barátok. Hogy mindig van min
nevetni. Fogadd meg a tanácsom (mert
ugye, ki tudja, mit hoz az élet holnap), hogy LEGYEN A
TÚLÉLŐKÉSZLETEDBEN EGY KISVAKOND DVD!
Tovább »
Címkék: kisvakond, remény
Már hónapok óta vándoroltak az óceánban. Sokan közülük
lemaradtak, esetleg partra is sodródtak, voltak akik egyszerűen
elfáradtak. Az élboly viszont lankadatlanul úszott előre, bár
tudták, már nem sokáig bírják. Egyre erősebb lett a
sodrás.
Tovább »
Címkék: földönkívüli, sci-fi, sf
Na ennyit a téridőről ...
Tovább »
Címkék: dimenzió, idő, tér, tudomány
Tíznapos eltávon voltam, mikor is volt időm olvasni. Előre
örültem, megmondom őszintén, hogy végre kezembe
vehetem Robert Charles Wilson Pörgés (Spin) c.
regényét.
Tovább »
Címkék: bolygó, charles, föld, könyv, kövajánló, pörgés, regény, róbert, sci-fi, sf, spin, wilson
Most olvastam László Zoltán A Keringés című
sci-fijét.
Tovább »
Címkék: ajánló, bolygó, faj, föld, időutazás, könyv, regény, sci-fi, sf, tudomány
30
Csütörtök
Ma megkértem
Mannikát, mondja el nekem is azt a mesét a sosemvolt
gyerekországról. A mesében fiúcskák egy
csoportja bolyong a sivatagban élelem és víz nélkül, amikor
rátalálnak egy üvegpalotára. Kétségbeesetten
keresik a bejáratot, mert látják, hogy bent ennivaló és víz van
bőven és jól táplált emberek mozognak a falakon
belül. Azonban nem találják a módját, hogy
lehetne bejutni és rájönnek arra is, hogy a benti emberek nem
látják őket, talán valami van az üveg belső falán, ami ezt
megakadályozza. Lassan elfogynak mindannyian a
sivatag perzselő forróságában, csak egy fiúcska marad életben, de ő
is teljesen le van gyengülve. Amikor meglátja
saját anyját belül sétálni, elhatározza, hogy még egy utolsó
kísérletet tesz. Elkeseredetten dörömböl a
falon, de anyja nem hallja meg. Ekkor előveszi a
nyakában függő medált, melynek hátulját tükörként használva próbál
villantani anyja szemébe. Valami fel is tűnik
anyjának és közelebb megy az üvegfalhoz,
megérinti. A fiúcska is megérinti
ugyanott. Az anya nekinyomja arcát az üvegnek,
szemét leárnyékolja, hogy jobban lásson. A
fiúnak már csak annyi ereje van, hogy megcsókolja anyja képét
kívülről, mielőtt meghal, de olyan boldog, amilyen még sosem
volt.
Tovább »
Egy sikertelen
dimenzió átlépési kísérlet közben jutottunk hozzá egy digitális
adatfolyamhoz, melyet sikerült többé-kevésbé megfejtenünk.
Egy elektronikus formában tárolt naplónak tűnik. A
sorszámozás 22-vel kezdődik, az eleje nincs meg, egyenlőre a vége
sincs, mert még a dekódolás folyamatban van. Valami történt a
vétel közben, ami megrongálta a szöveget, de rajta vagyunk, hogy
összeszedjük. A forrását nem igazán sikerült behatárolni,
lehet találgatni, honnan érkezhetett.
22.
Csütörtök
Ma megint Honnival
álmodtam. Úgy ötéves lehetett. Egy szakadék szélén
ültünk és néztük a tájat, ami furcsa, mert a szirt tetején
üvegfalnak kellett volna lennie. Fogyalmam sincs, miért nem
voltak üvegfolyosók sem. A mélyben egy folyó kanyargott
a fák között, messzebb, a dombok tetején szélerőművek
forogtak. Honni rám mosolygott, felállt és a szikla peremén
egyensúlyozott. Néztem az arcát és nevettem
bohóckodásán. Mikor visszaült mellém, hátizsákomból elővettem
egy céklás bucit, a kedvencét. Elkerekedett a szeme, elvette
tőlem és mohón beleharapott. Lehunyta a szemét a
gyönyörűségtől. Olyan szép volt így boldogan! Néztem
egy-két pillanatig, aztán lelöktem a mélybe. Nem nézett
vissza. Letekintve nem láttam semmit. Nem is hallottam,
még egy puffanást sem. Kétségbeesetten sírni kezdtem, ekkor
felébredtem. Szörnyű volt. Azt hiszem, el kéne mennem
egy pszichiáterhez.
23.
Péntek
Hál’ Istennek,
nem álmodtam semmit. Már olyan sokszor volt rémálmom Honnival
kapcsolatban, hogy kezdek nagyon megijedni magamtól. Talán
mégiscsak az én hibám. Nem lett volna szabad engednem, hogy
elvegyék tőlem. Le kellett volna tagadnom a létezését, vagy
nem is tudom. Minek beszéltem Bodernek azokról a furcsa,
hörgő hangokról. Hiszen Honnit egy cseppet sem zavarták ezek
a rohamok és Mannika fúvókája sokat segített. Mannika bölcs
asszony. Ő volt az egyetlen, aki mert vígasztalni, amikor
Honnit elvitték. Mindenki más csak az emberiség javát
emlegette, meg dicsért, hogy milyen bátor vagyok. Boder
előtt persze nem mutattam ki, mennyire kétségba vagyok esve.
Nem hozhattam szégyent rá, a végén még a sajtó szétkürtölte volna,
hogy asztmás a gyereke és hétéves koráig titokban tartotta.
Igazából nem ő tartotta titokban, hanem én – Mannika
segítségével. Egyszer Boder már megfenyegette Mannikát,
hogy lecsukatja, amikor valami sosemvolt gyerekvilágról mesélt
Honninak, de végül addig könyörögtem, üvöltöztem, sírtam,
fenyegetőztem, míg végül Boder belátta, hogy szükségem van
rá. Belátta? Vagy csak rájött, hogy ha botrányt
rendezek azzal neki ártok a legtöbbet. Hiszen ott lihegnek a
paparazzók a kerítésünk körül, éhesen, mikor csíphetnek valami
szaftosat. Honnit is úgy vitte el, hogy egy kiberfunba
mennek. Ott aztán valahogy megoldotta, hogy az TSzÜ kezére
kerüljön. Nem mondta el soha, hogy történt. Csak annyit
tudok, hogy Honni él, csak azt nem tudom, hogy hol.
24.
Szombat
Nem értem ezeket az
álmokat. Hiszen tudom, hogy Honni él. Miért álmodom
mindig azt, hogy meghal?Már megint rémálmom volt. Ezúttal a
folyóban fürödtünk. Hancúroztunk, ugráltunk a vízbe egy nagy
kőről, bukfenceztünk a kristálytiszta víz alatt, kavicsokat hoztunk
fel. Nagyon hideg volt a víz, de a nap melegen sütött, a
parton hamar megszáradtunk. Megettük a szendvicseinket és
zöldturmixot ittunk hozzá. Aztán összeszedelőzködtünk és már
indultunk volna haza, amikor egyszerűen megfogtam Honnit,
becipeltem a vízbe, ő még csak nem is kapálózott, csak nézett engem
mosolyogva nagy, fekete szemeivel, még akkor is nézett boldogan,
amikor lenyomtam a víz alá és belefojtottam. Nem
tiltakozott. Mikor kiemeltem volna a vízből, nem volt
ott. Hogy tűnt el, nem tudom. Kerestem, ki akartam
halászni a testét, hogy megsirassam, de nem volt sehol.
Lemerültem a víz alá is, hogy talán úgy megtalálom, de ekkor
felébredtem.
25.
Vasárnap
Boder sejthet valamit,
mert ma reggel megjegyezte:-
Végre nem dobáltad magad éjjel.Megijedtem, de volt erőm
visszakérdezni:-
Miért, szoktam?Csak annyit mondott, hogy mostanában
észrevette, hogy nagyon nyugtalanul alszom. Talán nem
gyanakszik Honnival kapcsolatban, mert az a dolog már fél éve
történt. Akkor csak Mannika titkos gyógyvize segített, hogy
nyugodtan tudjak aludni.Nem akarok arra az időre
visszagondolni. Holnap elmegyek egy
pszichiáterhez.
26.
Hétfő
Mégse mentem el
pszichiáterhez, mert a végén még bezárnak. Bár nem tudom, nem
lenne-e jobb, mint ez az állandó színlelés Boder
előtt.Azelőtt
annyira megbíztam benne, olyan jókat beszélgettünk, vagy csak
szótlanul sétáltunk a parkban, kéz a kézben. Nem is tudom,
mikor romlott el, de az biztos, hogy amikor annyira belemerült a
politikába, már nem voltunk annyira összenőve lelkileg. A
szex még jó volt, de ma már az sem. Nyolc éve, amikor teherbe
estem, legalább az ágyunk forró volt. Aztán az is
kihűlt. Boder szerint a házasságnak ez egy természetes
stádiuma, nem kell kétségbe esni, eljutottunk a „szeretve
tisztelni egymást és szövetségesként együtt élni”
fázisba. Csak azt nem tudom, hogy mi mire
szövetkeztünk.
27.
Kedd
Lehet, hogy nem is
pszichiáter kellene nekem, hanem válóperes
ügyvéd.Ma egy
hivatalos fogadáson vettünk részt a Belügyminisztériumban.
Mosolyvillantások, pózok, vakuk villogása, kézfogások, puccos ebéd,
lebegő kameraszemek mindenhol. Egy csomó embert már ismertem,
de azt nem tudom, mire volt jó ez az egész. Boder szerint
benne kell lennünk a dolgok sűrűjében, hogy alkalom adtán élni
tudjunk a lehetőségekkel. Hogy milyen lehetőségekről van szó,
azt nem sikerült kihámoznom, gondolom valami politikai dolog.
De nem is nagyon érdekel, csak rohadtul untat. Lassan már azt
sem tudom, mi az én szerepem ebben a házasságban. Majd
megkérdezem Bodert.
28.
Szerda
Csatakosan
ébredtem. Izzadtságban fürödve, zihálva, és valami ismeretlen
félelemmel a szívemben riadtam fel az éjszaka közepén. Mikor
rádöbbentem, hol vagyok, gyorsan kimentem vécére, nehogy Boder, ha
netán felébredne, megsejtsen valamit. Le is
zuhanyoztam. Még jó, hogy a fürdőszobám odébb van és nem
hallatszik be semmi a hálószobába. Mikor visszamentem, Boder
ugyanúgy feküdt, mint mikor felkeltem, mélyen aludt, bizonyára nem
vett észre semmit.Hogy mit álmodtam, arra csak
halványan emlékszem. Persze Honniról szólt. Egy erdőben
voltunk, úgy rémlik és én futottam, ő meg valahol ott volt
mögöttem. Nem üldözött, nem is kiáltozott, nem tudom, miért
futottam előle. De ott volt valahol. Nem is előle
menekültem, azt hiszem. Talán csak ott hagytam valahol és
igyekeztem eltűnni minél hamarabb, nem vagyok benne
biztos.
Tovább »
Címkék: blog
Egy elfelejtett érzék, egy öntudatlan világ: szagok, illatok,
bűzök, parfümök, emberszag. A regény
főszereplője, Jean-Babtiste Grenouille olyan ember, aki eléri, amit
akar. Magányos és szerencsétlen zseni ő, akitől
viszolyognak a többiek már csecsemőkorában is, hiszen szagtalan.
Tehetséges és gátlástalan parfümista, akinek legfőbb ambíciója,
hogy olyan illatot állítson elő magának, melynek hatására mindenki
szeretni, sőt imádni fogja. Egy különös
szaglással megáldott, intelligens szélhámos, aki szó szerint
orránál fogva tudja vezetni akár az egész világot, ráadásul
kegyetlen gyilkos is. Körülötte különös módon
meghalnak azok, akiknek kilép az életéből, majd később eljön az
idő, amikor már céltudatosan választja ki áldozatait és precízen
gyilkol. De ki is ő
valójában? Ember-e egyáltalán, így
szagtalanul? Ő maga is kétségbeesetten keresi a
választ, hiszen mindent a világon azonosítani tud érzékeny orrával,
csak saját, szagtalan önmagát
nem. Kövessük izgalmas
útján! Aki még nem olvasta, tegye
meg, de ne keresse könyvesboltban, inkább könyvtárban, ott is
számítson rá, hogy elő kell jegyezni. Ha látta a
filmet, akkor is érdemes elolvasni a teljesebb
élmény kedvéért, de leginkább a
megvilágosodásért. Hatására nagyot fordult velem a világ.
Tovább »
Címkék: könyv, parfüm, patrik, regény, süskind, szag
