Galaktikus élményt mindenkinek!!! (Galaktika – 2009 február)

Az utóbbi időben az sfblogs-on blogolok, de most szeretnék egy kicsit újra itt is. Azért tértem át az említett portálra, mert ott hasonszőrűekkel tudok kommunikálni és szinte minden aznapi bejegyzést el tudok olvasni, mert jóval kisebb a közösség. Viszont vannak olyan dolgok, melyek talán másokat is érdekelhetnek, sőt, talán pont a kívülállóknak szól inkább.

Gyakran írok olvasmányélményeimről, azokról a leginkább SF regényekről, melyeket olvastam, de ezúttal a Galaktika magazin februári számáról számolok be. Én mértékadónak tartom a folyóiratot, a magyar SF-világ fokmérőjének. Mindig örülök, ha magyar szerzők novelláival találkozom a lapban, de a hazai SF-olvasók igényességét is tükrözi az, hogy milyen külföldi szerzőktől közölnek. Pontosabban kölcsönhatásban van a kettő: a Galaktika egyértelműen mértékadó és ízlésformáló, ugyanakkor az olvasóközönség befogadóképességét is jelzi az idén 30 éves folyóirat.

Na ilyen befogadó vagyok én is. A februári számmal kapcsolatban azért ragadtam tollat, vagyis inkább billentyűzetet, mert az utóbbi időben ez az a szám, amit még az előtt sikerült végigolvasnom, hogy az adott hónap véget ért volna. Ráadásul olyan témát is boncolgatnak az írások, mint a földönkívüli létformák. Mindig is érdekelt az exobiosz és a hozzá kapcsolódó elméletek, morális kérdések.

Ajánlónak szánom ezt az írást mindazoknak, akik még nem olvasták.

Nézzük először a külföldi szerzők novelláit:

S. E. Ward: Ropp!: A földönkívüli élet sok bosszúságot okozhat, de vannak, akiket pont ezek a furcsa lények érdekelnek. Ha pedig értelmesek, netalán még egy univerzális fordítógépet is megtanulnak használni, akár az óriási kék hangyákkal is kommunikálhatunk. Kulturális különbségeink azonban meghatározók lehetnek, ezért vigyáznunk kell, mit és hogyan mondunk vagy teszünk. A főhős eredetileg entomológus volt, de aztán egy szerencsétlen baleset nyomán esküdt ellensége lett az űr-rovaroknak, annak ellenére, hogy a pasija lelkes kutatója a kozmosz ízeltlábúinak. Kalandja a nagy kék hangyákkal sok mindent megváltoztat, az olvasót pedig nemcsak a jó sztori, hanem az írónő humora is elbűvöli.

China Miéville: Jack: A fiatal brit író egy Robin Hood-szerű hőst mutat be egy futurisztikus diktatúrában. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy nem mondok el többet a novelláról, csak annyit, hogy nagyon pörgős és a mesélő személye is van olyan érdekes, mint magáé Jacké. Egyébként egy jövőbeli városban, melyet regényeinek olvasói már ismerhetnek. A város, mint olyan, annak felépítése, működése és viszonyai, a szerző bevallása szerint (lásd az interjút) nagyon izgatja a fantáziáját.

Hal Clement: Többet ésszel: Különös bolygón kényszerül leszállásra egy űrhajó, melynek legénysége fellázadt a főnöke ellen. Azonban a bolygó furcsa lényei között menedéket kereső tudóst éppen e furcsa állatok megfigyelése vezeti rá a megoldásra.

Mauricio-José Schwarz: A kis háború : A túlnépesedés problémájára adható egyik válasz talán az, ha a társadalom maga szelektálja tagjait. A gladiátor-játékokhoz hasonló küzdelem során folytatott, életre-halálra szóló harc azonban megviseli a családokat, különösen, mivel gyermekkorban kerül rá sor. Egy ilyen társadalomban vajon mennyi emberség vagy empátia maradhat az egyénben?

Mircea Oprita: Virág a kapitánynak: Hazafelé tartó útján egy régi és alig használt űrállomásra érkezik egy évtizedekkel ezelőtt útjára indult űrhajós kapitány. Az állomáson dolgozók már nagyon várják, de igencsak meglepődnek, mikor meglátják a nem emberi alakban hazatérő űrutazót. Mi történhetett vele? És: vajon ember-e még?

Larry Niven: Az alakváltó fegyver : A folytatásos történet első része nagyon felcsigázta a kíváncsiságomat. Egy űrhajón két ember (férj és feleség) utazik egy őrült bábossal, azaz egy földönkívüli faj egy képviselőjével. A nagyon-nagyon régen, az űrben elrejtett sztázisdobozok egyikét viszik magukkal, melyet azonban nem tudnak kinyitni. Egy másik faj képviselői, a kzinek azonban csapdába csalják őket. Őket is a sztázisdoboz érdekli, amit ki is tudnak nyitni. Azonban senki sem tudja, mi az ördög lehet az a néhány dolog, amit benne találnak. Remélik, hogy valami szuperfegyver, de nem tudnak vele mit kezdeni. Érdeklődve várom a folytatást!

A magyar szerzők által írt novellák között is sok jó olvasnivalót találunk:

Képes Gábor: Fehér majom feketében: Egy fehér szőrű gorilla képében egy földönkívüli tanulmányozza az emberi fajt. Nagy csodálója a földi irodalomnak, melyből fordít is, különös jelrendszert alkalmazva – amire most gondolsz, na annál legalább tízszer extrémebbre gondolj! - Vagy legjobb, ha elolvasod!

Michael T. Cricket: Csibét a tojásba: Az időutazás az SF egyik legnépszerűbb témája, azonban olyan paradoxont idéz elő, mely állandóan újabb és még újabb gondolatkísérletre hívja az embert. Ebben a jópofa sztoriban a jövőből a múltba való visszatérés hoz létre egy ívet, melynek persze össze kell zárulnia.

Fedina Lívia: Evolúció : Hogyan alkalmazkodnak a fajok egy hirtelen környezeti változáshoz? Egy lepkefaj túlélése talán nem is annyira az evolúción, a természetes kiválasztódáson múlik, hanem valami máson … (Egyébként Darwin-év van.)

Most pedig nézzük, milyen cikkek jelentek meg a februári Galaktika hasábjain különféle, SF-hez kapcsolódó témákban!

A hónap témája: Állatok az űrben, Kovács „Tücsi” Mihály cikke: Hogyan lettek a kutyák az űr meghódításának hősei? Aki szereti a kutyákat, ne mulassza el ezt a nagyon informatív, ugyanakkor szívet melengető, kiváló írást Lajkáról és társairól. (Érzékenyebb olvasók készítsenek ki pár papírzsepit is!) Akit érdekel a kutyaszkafander és a többi, a kísérlethez tartozó információ, különösen örömét fogja lelni benne.

Szintén Kovács „Tücsi” Mihály cikkei a Játékhalál és a Fikció vagy valóság? Előbbi a számítógépes játékok rovására írt halálesetek és balesetek okait boncolgatja megdöbbentő példákkal illusztrálva. Sokan vannak a játékok ellen, de vajon jogos-e érvelésük? A szerző megtörtént esetek alapján keresi a választ, védelmébe véve a játékokat. Másik cikkében az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című Spielberg-filmmel és az akörül kialakult vitával foglalkozik.

A világ végén is túl, Csordás Attila interjúja China Miéville-lel: A fantasy egyik legjelentősebb megújítójának tartott szerző vall a Bas-Lag világáról, mindig változó írói stílusáról, politikai beállítottságáról, és arról, hogy hogyan viseli el az elődök által „rárakott” nehéz terhet.

A Könyvajánlóban egyébként Csordás Attila bemutatja China Miéville Perdido pályaudvar, végállomás című regényét. Még nem olvastam, de előkelő helyen szerepel nálam a feltétlenül elolvasandó könyvek listáján.

Az SF alapművek könyvajánló rovatban Isaac Asimov Én, a robot című novelláskötetét mutatja be Lacza Gábor.

Végül néhány technikai újdonsággal is megismerkedhetünk a Megvalósult sci-fi rovatban:

Pirítós-nyomtató és LG csuklótelefon: Persze mindenki kedvére válogasson csak a legújabb kütyükből, de ami engem illet a pirítós nem nagyon izgat. Viszont a csuklótelefon király lehet: csak beleszólsz az órádba, mint sok filmben láttuk már, és már jön is a kocsid, vagy vetkőzik a barátnőd … J

Tovább »

Címkék: exobiológia, galaktika, olvasmány, sf

A bolyhok biológiája

Most visszatérek exobiológiai témámhoz.